Az első részben ígértük, hogy a folytatásban az Apple Computers megalapítását és az Apple I. számítógép megalkotását mutatjuk be. Sajnos az 1-2 hetes részenkénti időt nem tudtam tartani, de a lényeg, hogy most itt van a második rész. Akinek kimaradt az első, az itt pótolhatja.
Steve Jobs élete – I. rész – Fiatalság
II. rész
Apple Computers Inc.
Steve Jobs személyisége az 1970-es évek közepén egyre inkább megosztott lett. Egyszerre akart üzletember lenni, zenerajongó és a zen buddhizmus képviselője. A szülei miatt nagyon sok olyan kérdésre kereste a választ, melyek miatt érzelmi küzdelmeket kellett átéljen és a lelkét is mélyen befolyásolta. Gyorsan és sokmindent szeretett volna egyszerre alkotni, de belül mégis vívódott.
Az Apple első logója
Fentiek azt eredményezték, hogy a fiatal és tapasztalatlan Steve olyan dolgokat kívánt megvalósítani, melyekre más bölcsebb és okosabb emberek azt mondták volna, hogy képtelenség. E tulajdonságában azonban osztozott vele Wozniak, aki szintén azt vallotta, hogy kevesebb alkatrészből, de elegánsabb mérnöki munkát is képes alkotni. Eltökéltek voltak. 1975 őszére Woz bemutatta az új nyomtatott áramkör tervrajzát, melyet továbbiak követtek, amelyek már alkalmasak voltak színes kijelzők támogatására is. Steve csak ámuldozott Woz teljesítményétől és tudta, hogy erre már akár egy teljes vállalkozást is építhet.
Woz elfogadta Steve ötletét, mely szerint a nyomtatott áramköröket hobbi felhasználóknak adják el, akik később ebből a saját ötleteik szerint számítógépet alakíthatnak ki. Időközben Steve még mindig az Atarinál, míg Wozniak a HP-nél dolgozott. A legnagyobb probléma az volt, a vállalkozás beindításához, hogy nevet kellett találni. És ez nem volt egyszerű dolog. Egy kósza gondolat alapján (mely vélhetően valamilyen pop dalból származhatott) az almát választották. Az Apple nevet azért is lehetett jó választásnak tartani, mert a telefonkönyvben hamarabb szerepelt, mint az Atari.
Dan Kottke és Steve Jobs
Mivel jobb ötletük időközben nem lett 1976. április 1-én Steve Jobs, Steve Wozniak és Ron Wayne bejegyezték és megalapították az Apple Computer Inc. vállalatot. Ron Wayne Steve egyik az Atarinál megismert barátja volt, aki segített a cég bejegyzésében. Bolondok napján tehát mindannyian aláírták a papírokat. A 10 oldalas dokumentum értelmében Steve Jobs és Steve Wozniak egyenlő arányban részesednek, míg Ron 10%-ban részesedik.
(Fontos megjegyezni, hogy a névválasztás miatt az akkori Apple Corps. vállalattal – mely a Beatles együttest menedzselte – vérre menő csatákat vívtak. Mindez persze az iPod bevezetésével teljesedett ki később.)
A cél világos volt, de nem világrengető. 50 dollárért kívánták árulni a 25 dolláros gyártási költségű nyákokat. (Amúgy ez a fajta mentalitás mái napig érezhető az Apple üzleti modelljén. Termeld ki és gyártsd le féláron, add el dupla áron.)
Az első nagyon fontos kérdés a tőke volt, mivel nem volt mit befektetni valamit cselekedni kellett. A három fiatalember összesen közel ezer dollárt tudott összegyűjteni úgy, hogy Woz eladta a HP65-ös elektoromos számológépét, míg Steve a Volkswagen kisbuszát. A helyzet később szerencsére változott, mivel egy helyi kereskedő megkereste a srácokat és felajánlotta, hogy árulná a nyákokat, teljes értékű alaplapokként reklámozva őket, de csak akkor, ha azokat tovább tudják fejleszteni.
Apple I
Stevenek leesett az ötcentes és rájöttek, hogy sokkal nagyobb üzlet lenne abban és nagyobb piacot is tudnának meghódítani, ha már eleve összeszerelve adnák el a vásárlóknak, így a felhasználónak nem kell bajlódnia az összeszereléssel.
Apple I
Az illető neve, aki megkereste őket Paul Terrell volt, az akkori első számítástechnikai bolthálózat, a Byte Shop vezetője. Az üzletnek termékekre volt szüksége. Terrel hajlandó volt a számítógépekért 500 dollárt fizetni és egyből 50 darabot is rendelt. Az Apple így hozzájutott egy 25.000$-os megrendeléshez.
“Ez volt a legnagyobb pillanat a cég életében.” – nyilatkozta később Wozniak
Persze mindez szép és jó volt, de ahhoz, hogy számítógépeket készíthessenek, főleg 50 darabot, alkatrészek is kellettek, ahhoz azonban pénz, tehát hitel. Steve a szerződéssel a hóna alatt az összes bankot felkereste, de mindegyik elutasította a hiteligénylését. Stevenek e miatt nem volt más választása, mint az, hogy közvetlenül egy gyártóhoz fordult. A Kierulff Electronics akkori vezetője Bob Newton volt, aki ahhoz kötötte az egyezséget, hogy beszél Terrellel, hogy valóban hiteles-e a szerződés.
Steve Wozniak és Steve Jobs…
… az Apple I alaplapjával
Miután Newton megbizonyosodott, hogy Steve igazat mond, adott az Apple-nek 20.000$ hitelt. Ez év nyarán az Apple bemutatta a személyi számítógép fesztiválon (Personal Computing Festival) az Apple I-et. A bolt beindult, de a kért mennyiségnek csupán az egynegyedét voltak képesek leszállítani, ami miatt Terrell egyáltalán nem volt elégedett, de a 6.000$-t kifizette, ami közel 3.000$-nyi profitot jelentett akkor az Apple számára.
1976 év végéig az Apple közel 150 darab gépet szállított le, ami megközelítően százezer dollárnyi árbevételt jelentett. Ám Woz még ekkor sem volt hajlandó otthagyni a “nappali” munkaadóját, a HP-t.
Időközben Steve Jobs azzal volt elfoglalva, hogy beszállítókat és új, megbízható partnereket találjon, valamint befektetőket. Steve ezidőtájt ismét összejött középiskolai barátnőjével Chris-Ann-nel, akivel szabadidejükben a Zen gyakorlatoknak hódoltak.
Steve Jobs és Steve Wozniak
Sajnos a konkurencia viszont elérte az Apple-t, így Steve és Woz már azon dolgozott, hogy hogyan hagyhatnák le ismét a többieket. Nos tervezték az Apple II-t is, de egy fontos döntés is született akkoriban. A fő versenytárs az operációs rendszerek piacán az Altair-rendszer volt, mely a BASIC programnyelvet használta. Ezt a Harvardról kicsapott Bill Gates és Paul Allen írták akkor és közel 500$-ért adták el a számítógépek gyártóinak, akik persze mindezen költségeket áthárították a felhasználókra.
Steve és Woz úgy döntött, hogy egy olyan ingyenes nyelvet írnak, amely öműködően beölt minden egyes indításnál, így azzal nem kell foglalkozzon a felhasználó. Az Apple II egyik leggyengébb láncszeme a ventillátor volt, mivel a tápegység elég sok hőt adott le. Steve Jobst zavarata a zaj. Nem akart ventillátort. Meggyőzte Red Holt-ot, aki az Atarinál dolgozott, hogy készítsen egy új tápegységet.
1976. októberében a Commodore két embere megkereste az Apple-t, hogy felvásárlásról tárgyaljanak, de az üzlet – mint utóbb tudjuk – szerencsére nem jött létre.
Létrejött viszont egy olyan megállapodás, amely az Apple Computer piaci arculatának megtervezését érintette. Az akkori legnagyobb cég, az Intel marketingjének és arculatának a felelőse a Regis McKenna Agency volt. Steve mindenképp őket akarta, de jópárszor elutasították.
Végül Steve elérte, hogy a vezetővel, Regis McKenna-val tudjon beszélni. McKenna vázolta Stevenek és Woznak, hogy ahhoz, hogy az Apple sikeres legyen ki kell lépnie a hobbipiacból, olyan jellegű hirdetésekre lesz szükség, mely sokkalta szélesebb köröket is lefed és elér. Persze hol is lehetne hirdetni egy olyan terméket, amely főleg férfiaknak szól? Naná, hogy a Playboy magazinban.
Steve Jobs és Steve Wozniak munka közben
Persze ehhez sok pénz kellett, így McKenna javasolta Stevenek, hogy vegye fel a kapcsolatot egy ismerősével, aki nem mellesleg az Atari igazgatótanácsának is egy tagja volt, név szerint Don Valentine. Miután Don ellátogatott Steve és Woz garázsába vázolta nekik, hogy egyikük sem ért a piachoz, a marketinghez és enélkül nem hajlandó befektetni a cégbe, csak akkor ha egy olyan embert is felvesz az Apple, aki a fentiekhez ért.
Steve Jobs erre azt kérte, hogy mondjon pár nevet. Mike Markkula neve merült fel először, aki marketingesként dolgozott az 1970-es évek elején az Intelnél. Mike olcsón felvásárolta a munkatársai részvényeit, majd mikor a tőzsdére vitték az Intelt egycsapásra dúsgazdag lett. Értett a számítástechnikához és tudta, hogy Steve nem viccel. Átlátta az Apple terveit és elhatározta, hogy készít egy üzleti tervet Steve és Woz részére. Rod Holt (aki az Apple II géphez készítette a tápegységet) ekkorra úgy gondolta, hogy érdemes az Apple-nél maradni, hiszen időközben Ron Wayne otthagyta az Apple-t, mivel nem bírta elviselni Steve Jobs türelmetlen viselkedését.
Steve Jobs és Mike Markkula
Mike ragaszkodott ahhoz, hogy ő legyen az Apple első korai befektetője. Több, mint 90.000 dollárt adott saját pénzből, valamint negyedmillió dollárra banki hitelt. 1977. januárjában az Apple Computer Inc. vállalatot átnevezték Apple Computer Company névre, ami egy korlátolt felelősségű társaság lett. Steve és Woz azonban teljes munkaidejű alkalmazottá kellett váljon, így Wozniak otthagyta a HP-t. Az Apple név ekkorra már ismert és népszerű lett, így a névváltozás szóba sem jöhetett.
Apple II
Mike Markkula közben felkérte Mike Scott-ot a National Semiconductor chipkészítő cég egyik vezetőjét a CEO szerepre. Egy évre rá az Apple megalapításától számítva a Nyugati Part egyik legnagyobb számítástechnikai eseményén, a West Coast Computer Faire-en az Apple bemutatta az Apple II prototípusát.
Apple II
A hobbi felhasználók, de a szaksajtó és a kritikusok is az akkori idők legfejlettebb alaplapját láthatták, mely Woznak hála 62 chipet és integrált áramkört tartalmazott. A rendezvény után az Apple több, mint 300 darab megrendelést kapott az Apple II-re.
Steve Jobs és az Apple II
Chris-Ann eközben terhes lett, de Steve nem volt hajlandó elfogadni, hogy ő a gyermek apja. Mikor Chris-Ann nem volt hajlandó elvetetni a babát, Steve otthagyta őt. Chris-Ann 1978. május 17-én szülte meg leánygyermekét. Steve ekkor meglátogatta őt és a névválasztásba is beleszólt. Steve első gyermekének a neve Lisa Nicole lett. Még az akkori DNS tesztek eredményei alapján, mely több, mint 94%-os biztonsággal állapította meg, hogy Steve az apa, sem volt hajlandó elfogadni a tényt, hogy gyermeke lehet. Mindenesetre a bíróság kötelezte Steve Jobst, hogy fizessen tartásdíjat és orvosi ápolást mind Chris-Ann, mind pedig Lisa Nicole részére.
